A szenvedélyes szerelem azért ég ilyen erősen, és azért fáj ennyire, amikor vége, mert felébreszti benned azt a nőt, akit a mindennapokban szinte teljesen elveszítettél. A másik szemével végre csodálatosnak látod magad, és ezt az érzést nem akarod elengedni. Pedig ez az érzés nem a másiké: a tiéd. Ha megtanulod magadhoz kapcsolni, a szenvedésből szenvedély lesz.
Sokan éltünk át olyan szerelmet, ami elemeiben, alapjaiban zsigerileg mozgatott meg bennünket, és ennek mégis szomorú vége lett. És mindannyian ezt az érzést őrizzük magunkban, ki jól, ki rosszul. Van, aki úgy őrzi magában, hogy szép emlék, de van, aki hiányként és mérceként állítja ezt oda az összes valódi kapcsolódás lehetősége helyett.
Ebben a cikkben egy beszélgetésen keresztül mutatom meg, mi történik ilyenkor bennünk. Anna történetét több ügyfelem tapasztalatából állítottam össze, a neve kitalált, de az érzései nagyon is valóságosak. Talán te is magadra ismersz benne.
Évek óta vége, mégsem tudom elengedni
Anna: Tizenkét éve vége. Van férjem, jó ember, gondoskodik rólam. Mégis elég egy dal, egy illat, és újra ott vagyok. Mintha akkor éltem volna igazán, és azóta csak telnének a napok. Szégyellem, de vele éreztem magam először igazán nőnek.
Magdi: Ebben nincs semmi szégyellnivaló. A párkapcsolatban a nő legtöbbször anya, kislány, barát, munkatárs, de a sajnos ritkábban éljük meg a nőt. Azokban a párkapcsolatokban, ahol valóban női szerepbe kerülünk, és egy férfi-női viszony alakul ki, ott általában a szexuális vonzalom nagyon erős, és aktiválja bennünk azt a régen elhagyatott, elhanyagolt női részünket, amit oly nagyon hiányolunk a mindennapjainkban. És amit szinte teljesen elveszítettünk.
Anna: Igen. Otthon én vagyok, aki mindent megold. A szüleimet is én gondozom, a gyerekeket is én viszem, a munkában is lehet rám számítani. Mellette persze nem kellett semmit megoldanom.
Magdi: A belső magány ellenpólusa a szerelem. Amikor nagyon magadra vagy maradva, amikor minden a te feladatod, és mindent neked kell megoldani, és te vagy az, aki mindenki helyett felelősséget vállal, mindenkinek ad, és akkor egyszer csak végre feléd árad valami más, valami gyönyörűség, valami, amiről azt gondoltad, hogy nem is létezik. És ez felemelő, és ez csodálatos, és ezt meg akarnád markolni, megragadni, de elengedni biztos nem akarod. Mert ha elengeded, akkor újra ott marad a magány.
Miért éreztem magam a szemében csodálatosnak?
Anna: Ahogy rám nézett… Soha senki nem nézett rám így. Gyönyörűnek éreztem magam. Olyan dolgokat mertem, éltem át a szexben, amiket előtte soha.
Magdi: Ez igazából nem is a gyönyörről szól, hanem arról, hogy csodálatosnak érzed magad, szexinek, észbontónak, mert a másik szemével látod végre magad, és ez felemelő, ez megvadító, és ez mozgatja meg benned a nőt. Ez az az érzés, amitől begerjedsz, és képes vagy olyan dolgokra, amire egyébként nem lennél.
És amikor ezt a női részt megtaláljuk, akkor olyan sebezhetőségek kerülnek elő az érzelmi életünkbe, amikre nem vagyunk felkészülve, hiszen nem láttunk olyat. Anyát láttunk, aki a példánk, a mintánk, szomszédasszonyokat láttunk, küzdelmes nőket, parentifikált, felnőttnek látszó gyerekeket, de semmiképpen nem a felnőtt nőt a szexualitása közben a szerelme csúcsán. És amikor ez megérint bennünket, amikor a szenvedély ott van, akkor teljesen átadjuk magunkat ennek, de persze közben a félelmeinknek is. Azok pedig meggyötörnek bennünket.
Az ölelés, amit egész életedben nélkülöztél
Anna: Leginkább az ölelése hiányzik. Az, ahogy mellette elaludtam. Ott nem kellett erősnek lennem. Ott végre megpihenhettem.
Magdi: Mindaz, amit a gyerekkorban nélkülöztünk, amit nem kaptunk meg se anyánktól, se apánktól, azt az odaadó, gyöngéd együttlétet, az egy jó szexualitásban, egy jó vonzalomban, egy erős kémiában megérkezik, és ez elementális tud lenni feledhetetlen. Ez végtelenül felemelő, és végtelenül kiszolgáltatott. Leginkább az az ölelés, érintés, nézés hiányzik, amikor úgy néz rád valaki, hogy úgy érzed, csak téged akar, csak téged szeret, és csak te kellesz neki. Ez az érzés, amit egész életedben nélkülöztél, és most intenzíven megérkezik az életedbe. Persze, hogy nem tudod elengedni, persze, hogy nem tudod abbahagyni, és persze, hogy eléget.
Mert van az az ölelés, amiben végre meg tudsz pihenni, ahol végre nem kell semmilyennek lenned, és amiben ellazulhatsz úgy, ahogy egész nap a mindennapjaidban nem tudsz feloldódni. Ettől az adrenalin lökettől, hogy valaki szeret, és valakinek kellesz, kioldódik az agyad, mint egy biztosítéktáblán a biztosíték, és végre át tudod adni magad a létezésnek. Ez az az extázis, amit aztán persze, hogy nem tudsz elengedni, és persze, hogy visszasírod, ameddig csak élsz.
Mi a baj a szexualitással?
Anna: Lehet, hogy velem van a baj? Hogy túl sokat akartam? Hogy a testem ennyire ráhangolódott? Azóta mindent ehhez az élményhez mérek…
Magdi: Valójában az a kérdés, mi az, amitől olyan sebezhetővé válunk, amikor a szexualitás a legerősebb fokozaton égeti a lángot. És talán nem is a szexualitás a legnagyobb veszteség, hanem az, hogy újra elveszítjük azt a nőt, akit annyira szeretünk magunkban. Mint akit élve temetnek el…
Emellett ott van a félelmünk, hogy elhagynak, hogy nem szeretnek. Ez egy zsigeri gyermeki félelem. Ha eddig nem szerettek úgy, ahogy kellett volna, akkor most aztán beindul minden. Minden félelem, minden fájdalom rárakódik a párkapcsolati szenvedélyre, és azzal az energiával, amit az hordoz, felszínre tör.
Féltékenység: amikor a félelem rombolni kezd
Anna: A végén már a telefonját figyeltem. Ha elment haragudtam rá. Ha később válaszolt, rosszul voltam. Kiabáltam vele, aztán bocsánatot kértem. Mindenért őt okoltam. Emésztett a düh, láttam a hibáit a gyengeségeit, mégis csak rá vágytam. Nem hittem el hogy szerethető vagyok. Féltem hogy elhagy, hogy nem becsül, így is lett. Tudtam, hogy én rontom el, mégsem tudtam megállítani a rombolást.
Magdi: Itt jön be a féltékenység.
Mert ezt az érzést nem akarod megosztani senkivel. Ezt végre csak te akarod érezni. Ezt végre ki akarod sajátítani, és semmiképpen nem adnád oda semmiért. De mivel elkezdesz félni, hogy elveszíted, mivel elkezdesz rettegni attól, hogy nem vagy elég jó, és valamikor kiderül, hogy te nem vagy elég jó ennek az embernek, ezért elkezded öntudatlanul pusztítani a kapcsolatot. Vagy úgy, hogy magad rombolod szét, hogy ne téged hagyjanak el, vagy úgy, hogy a félelmeddel megfojtod a másikat, és a féltékenységgel.
Amit sokan beteges féltékenységnek hívnak, az többnyire ennek a régi, gyermeki fájdalomnak-félelemnek a jelzése. A féltékenység leküzdése nem azon múlik, hogy jobban figyeled a másikat, hanem azon, hogy megtanulod biztonságban érezni magad önmagadban. Ebben a Bach-virágok közül a magyal is lágy segítség lehet, mert a szívet nyitja ott, ahol a félelem bezárta.
Miért nem tudom elengedni? A szenvedélyes szerelem kémiája
Anna: De miért nem múlik? Tizenkét év után sem? Miért ő jut eszembe egy hasonló arcról egy bajuszról, egy olyan autóról amilyen neki volt!? Igazából itt van velem este, reggel…éjjel az álmaimban.
Magdi: Az intenzív szexualitásnak van egy nagyon erős kémiája, fiziológiája. Nagyon sok nő évtizedekig nem engedi el az egyetlen egy ilyen tapasztalatát, és emiatt aztán más kapcsolatok se jöhetnek képbe.
A kutatások is ezt mutatják. Helen Fisher és munkatársai olyan nőket és férfiakat vizsgáltak agyi képalkotással, akiket elhagytak, de még szerelmesek voltak. Amikor a volt partnerük fényképét nézték, az agyukban ugyanazok a jutalmazó és sóvárgó területek kapcsoltak be, mint a függőségben. Fisher szavaival: a szerelem csodálatos függőség, amikor jól mennek a dolgok, és borzalmas, amikor rosszul. Amit érzel, az tehát nem gyengeség: a tested és az idegrendszered sóvárog valami után, ami egyszer jólesett neki.
Képzelj el egy skálát 0 és 10 között. A 0 a teljes semlegesség, a 10-es a teljes vad vonzalom, ami a zsigereket markolja meg. Amikor jó, működő párkapcsolatokat nézünk, ott a szexualitás olyan 6-os, 7-es tájon van. A 10-es valamiért nem működik. A 0 azért nem működik, mert nincs vonzalom, és akkor bármik vagyunk egymásnak, de nem párkapcsolatban vagyunk.
Anna: Akkor a férjemmel a 6–7 lehet az igazi? Mert mellette mindig azt éreztem, hogy valami hiányzik.
Magdi: Kevesebb benne a tűz, és több az otthon. Ha a szerelmet egész életedben a 10-eshez mérted, a 6–7 unalmasnak tűnik. Pedig lehet, hogy éppen az az otthon, amire egész életedben vágytál. Ehhez az kell, hogy a 10-es mércét, az emléket, ami minden más kapcsolatot elér, elengedd. Ez azt jelenti légy hálás hogy volt, de te légy fontosabb magadnak az illúzió életbentartásánál.
A párkapcsolati mintákról, arról, miért vonz minket újra és újra ugyanaz a típus, ebben a cikkemben írtam részletesen.
A párkapcsolati gyász: amit nem kaptál meg
Anna: Úgy érzem, soha nem gyászoltam meg. Egyik napról a másikra vége lett, én meg másnap bementem dolgozni, mintha mi sem történt volna. Nem tudtam hogyan kell, mit tegyek.. mintha kitéptek volna egy darabot belőlem…nem kaptam levegőt… nem láttam az értelmét semminek…
Magdi: Amikor valóban elszakadunk egymástól, akkor jön a fájdalom, a gyász. Ezt a gyászt meg kell élni, különben a seb nyitva marad, és minden új kapcsolatba beleég. Kezdd el összegyűjteni, mit nem kaptál meg, és mi volt, ami rossz volt, és ami miatt úgy látod, hogy a kapcsolat felbomlott. Mert az lesz az, ami miatt a kapcsolat megszakadt, és azt az okot kell nekünk megdolgozni.
Gyakorlat: írd le a fájdalmad
Vegyél egy füzetet, és írd le három oszlopba: mit kaptam meg ebben a kapcsolatban; mit nem kaptam meg; mi volt, ami rossz volt, és ami miatt vége lett. Ne szépítsd. Utána nézd meg a második oszlopot: ismerős ez a hiány a gyerekkorodból?
Az elengedés tehát nem felejtés, hanem feladat. Egy pszichológiai kutatásban (Langeslag és Sanchez, 2018) azt találták, hogy a szerelmi érzés akkor csökken, ha a kapcsolat valós, nehéz oldalait is tudatosan végiggondoljuk, nem csak a szép pillanatokat, és ezt rendszeresen gyakoroljuk. Pontosan ezt teszed a fenti gyakorlattal. Ha évek óta nem tudsz továbblépni, olvasd el a Miért nem tudom elengedni a régi szerelmet? című cikkemet is.
Önszeretet: légy magadba szerelmes
Anna: De mit kezdjek ezzel az érzéssel? Ha ő nincs, akkor az sincs. Ez a hiány teljesen kiborít, mindig azt várom bárcsak visszatérne hozzám.
Magdi: Olyan, mintha az univerzum azt mondaná neked: itt van ez a példa, ilyennek kell lennie az életnek, az életednek, ilyen tűzzel, szenvedéllyel, lobogással kell égni. És amikor elvész, amikor vége, akkor nyilván jönnek a veszteségérzések, de a minta már egyszer ott volt. A minta az, amit láttál, éreztél, benne voltál, és ehhez a mintához kell visszatérjél. Csak már saját magadtól, magadért, magadnak.
Eddig nem hitted el, hogy szerethető vagy. De megélted a szerelmet, megélted a szeretetet, a szeretet élményét, és innentől már van hova kapcsolódnod, van mihez nyúlnod.
Magdi: Ebben a munkában, amikor ebből a fájdalomból és ebből a veszteségből ki akarsz jönni, szembe kell nézned az árnyékoddal, szembe kell nézned a félelmeiddel, szembe kell nézned mindazzal a hiánnyal, amit nem kaptál meg, és amit ezen a szerelmen keresztül akartál pótolni. Tehát légy magadba szerelmes. Légy az, aki saját magát kiteljesíti úgy, ahogy neki jó. És ez vonzó lesz. Ez fantasztikussá fog tenni.
Anna: Hogyan kezdjem el?
Magdi: Írd le azt a pillanatot, amikor a legszebbnek érezted magad abban a kapcsolatban. Hol voltál? Mit viseltél? Hogyan mozogtál? Mit éreztél a testedben? Aztán kérdezd meg magadtól: mi kellene ahhoz, hogy ezt ma is megéld, magadért? Ez az önelfogadás első lépése: amikor ránézel arra a nőre, és azt mondod, ő én vagyok.
A szenvedésből csinálj szenvedélyt
Magdi: Ismerd fel magadban a gyógyító szenvedélyt, és tárd fel, mi iránt tudsz olyan szenvedéllyel lenni, ami hasonlít ahhoz az extázishoz. Nem tudja überelni, de ezt a szenvedélyt, amit magadban megéltél, alakítsd át. Ezt a tüzet lobogtasd, égesd, és legyél ellenállhatatlan mindenki más számára, hogy mindenki más így nézzen rád. Nézz úgy valamire, valami saját szenvedélyre, csinálj valamit olyan tűzzel, ahogy égni szeretnél újra a szerelemben.
Így válik a szerelem gyógyítóvá. Amikor saját magadban fölébreszted a szerelmet magad iránt, és minden létező iránt, amikor a saját életedben átéled a tüzet, az alkotás örömét, a teremtést, akkor megsokszorozod a saját energiádat, erődet. Ez az a lobogás, amit kerestél mindig is.
Anna: Ezt még nem érzem. De most először hiszem el, hogy lehetséges.
Magdi: Ez az a kapcsolat, ami a legtöbbet segít abban, hogy a saját önismereti munkádban elmélyülhess. Mert ez a fájdalom, a veszteség fájdalma indít el sokunkat egy olyan mély kutatásba, aminek az eredménye egy valódi nő lesz: egy érett, tapasztalt és bölcs nő.
Teremtsd meg azt a nőt, akibe te is szerelmes tudsz lenni.
A Női ragyogás kurzusban pontosan ezt az utat járjuk végig együtt: a belső magánytól a felébredő biztonságban élő nőig, az elengedésen át addig, amíg a szenvedésből szenvedély lesz.
Ha úgy érzed, hogy mindig olyan férfiba szeretsz bele, aki nem tud igazán melletted lenni, olvasd el a viszonzatlan szerelemről szóló cikkemet. Ha pedig a kapcsolataidban újra és újra megjelenik egy harmadik, a szeretői viszonyról és a háromszögekről írt cikk neked szól.
Ha mélyebbre néznél
Ha azt látod, hogy újra és újra ugyanaz a történet ismétlődik az életedben, ugyanaz a típusú férfi, ugyanaz a fájdalom, ugyanaz a vége, érdemes megnézni, honnan ered ez a minta. A kiváltó ok gyakran a családunkban kezdődik, olyan érzésekben és helyzetekben, amelyeket nem mi választottunk.
Első lépésként töltsd ki a Belső Iránytű önismereti kérdőívet: néhány perc, és megmutatja, hol tartasz most. Ha pedig teljes képet szeretnél arról, milyen minták irányítják a kapcsolataidat, a Családfa Sorselemzésben együtt végignézzük a családod történetét, a születési képletedet, és azt, mit tudsz ma másképp csinálni.
Gyakori kérdések
Normális, hogy évek múlva is hiányzik egy szenvedélyes szerelem?
Igen, nagyon sok nő éli meg így. A szenvedélyes szerelem mély nyomot hagy az idegrendszerben és az emlékezetben, és gyakran egy régi, kielégítetlen vágyat érint: hogy lásson, szeressen, válasszon téged valaki. Ezt a vágyat lehet magadhoz visszavenni.
Hogyan kezeljem a féltékenységet?
Kezdd azzal, hogy megfigyeled, mikor jelenik meg, és mit érzel a testedben. Kérdezd meg magadtól: mitől félek valójában? A féltékenység mögött többnyire az a félelem áll, hogy nem vagy elég jó, és hogy elhagynak. Ha ezt a félelmet önmagadban kezded gyógyítani, a féltékenység is csillapodik.
Mi az önszeretet a gyakorlatban?
Az, ahogyan a mindennapokban bánsz magaddal. Meghallgatod a tested jelzéseit, időt adsz magadnak, és megengeded magadnak, hogy szép legyél, kívánatos legyél, örömöt élj meg, akkor is, ha senki nem kéri tőled.
Lehet szenvedély egy hosszú távú kapcsolatban?
Lehet, de másképp, mint az elején. A hosszú kapcsolatban a szenvedély nem a hiányból, hanem a biztonságból táplálkozik. Ha mindketten tápláljátok a saját tüzeteket is, a vonzalom újra és újra meg tud érkezni.
Szeretettel: Magdi
Vidd magaddal a mottómat: A legmélyebb gödörből is van kiút. Innen szép győzni!
