Emlékszel arra az érzésre, amikor valaki új belépett az életedbe? Még alig tudtál róla valamit… de már mosolyogva ébredtél. Már láttad magatokat a tengerparton, a karácsonyfa mellett, közös otthonban. Pedig igazából még nem történt semmi. Csak egy arc, egy hang, egy mosoly, egy érintés.
A női csoportomban nemrég erről beszélgettünk, és annyi felismerés született, hogy úgy éreztem, ezt meg kell osztanom veled is. Ebben a cikkben azokra a kérdésekre válaszolok, amelyeket szinte mindenki feltesz magának, amikor egy szerelem újra és újra csalódásba fordul. Miért vonzódunk mindig ugyanahhoz a típushoz? Mi az a séma-kémia? Mitől romlik el egy párkapcsolat? És hogyan lehet mégis jól választani?
Miért érzem már az első randevú után, hogy ő az igazi?
Mert az elején mindannyian szinte kép alapján, látszat alapján ítélünk meg egy partnert, és a vonzalom alapján. A külseje, a fellépése, ahogy beszél, ahogy ránk néz. Ez természetes, ösztönös tudás… csak éppen kevés. Egy fotó egy emberről, nem maga az ember.
És itt kezdődik a buktató. Valójában rögtön az elején még nem ismerjük őt, de az üres helyekre elkezdjük rápakolni a saját vágyainkat. Mindazt, amit egyedül nem tudtunk megvalósítani, ami gyerekként hiányzott, amire régóta várunk. És ezt rögtön el is várjuk attól, aki éppen belépett az életünkbe, anélkül, hogy tudnánk, neki mik a céljai, a vágyai, mi fontos neki.
Így születik meg egy csodálatos illúzióvilág. Ez az ember végre mindent beteljesít, jóvátesz és helyre tesz az életünkben. Olyan, mint a Jézuska, a Mikulás és a Cukros bácsi keveréke egy személyben. Csakhogy ő egy hús-vér ember, aki a saját útját járja, a saját hiányaival.
Mi az a séma-kémia, és miért vonzódom mindig ugyanolyan emberekhez?
Ismerős? Új ember, új történet… és egy idő után mégis ugyanott találod magad. Ugyanaz a hidegség, ugyanaz a kiszámíthatatlanság, ugyanaz az érzés, hogy neked kell mindent vinned.
A sématerápia ezt séma-kémiának hívja. A gyerekkorunkban megtanult mintákat, sémákat a lelkünk „otthonnak” ismeri fel. Ezért azok az emberek vonzanak a legerősebben, akik mellett ezek a régi minták életre kelnek. Ha gyerekként a szeretetért meg kellett küzdeni, gyakran az elérhetetlen ember adja a legnagyobb szikrát. Ha a szüleidre kellett vigyáznod, sokszor azt választod, akire most is vigyázni kell.
A szikra tehát nem mindig azt jelzi, hogy megtaláltad a társadat. Néha azt jelzi, hogy egy régi, ismerős seb ébredt fel. Ezért érezzük olyan erősnek: a lelkünk ismerősként köszön rá.
Ez nem végzet. Amit egyszer meglátsz, abból már ki tudsz lépni. A mag ilyenkor gyakran a saját kertünkben van… és ez jó hír, mert a saját kertünket mi magunk tudjuk megművelni.
A vonzalom vagy a tudatosság dönt a párválasztásban?
Mindkettőre szükség van. A szexuális vonzalom valódi és szép, a test tud valamit, amit az ész még nem. De a vonzalom nem jellemrajz. Azt mondja meg, hogy hat rád… azt nem, hogy jó lesz-e vele élni, megbízható-e, mit akar az élettől.
A tested igent mondhat. Legyen szava a szívednek és az eszednek is. A tudatosság megvédi a szerelmet: ad egy kis időt arra, hogy a kép mögött megismerd az embert.
Miért keresek apát (vagy anyát) a párkapcsolatomban?
Nézzünk egy konkrét példát. Ha nőként nem kaptad meg az apukád szeretetét, akkor a párkapcsolat helyett egy apukát keresel. Egy jó apukát… egy tökéletes apukát, aki egyébként ugyancsak nem létezik a világban.
Ha férfiként anyai szeretetre vágytál, akkor anyukát keresel, egy pótmamát, ahelyett, hogy megérkeznél a felnőtt létbe. És amikor megtalálsz egy nőt, egyszerre szeretnél társat is, párkapcsolatot is, és tudat alatt anyucit is.
Csakhogy a tudatalatti fog működtetni. Ahogy szoktam mondani: a tudatalatti 99%-ban működteti a dolgaidat, és csak 1% tud az akarat lenni, amíg nem vagy tudatos.
Na, innentől van a bukfenc. Mind a ketten óriási csalódáson fogtok keresztülmenni, hiszen se anyuci, se apuci nem akartok lenni a másiknak, hanem csakis párok, társak. Az a csodálatos szerelem akartok lenni, amit be akartok teljesíteni… mindannyian így vagyunk vele.
Ebből az illúzióból szeretnélek kihúzni. Ezt hiába vágyod, ezt nem kaphatod meg, mert ilyen nincs. A tökéletes apukát és anyukát egy felnőtt társ sem tudja pótolni… és nem is az ő dolga.
Csak én csinálom ezt, vagy a párom is?
Hogy félreértés ne essék: nem csak az egyik fél teszi ezt. Mind a két fél a vágyait ráteszi a másikra. Mind a kettő a frusztrációit ráhárítja a másikra. Két ember helyett két kép randevúzik egymással.
Lehet, hogy a párod benned a mindig gondoskodó anyát látja, aki mellett végre megpihenhet… miközben te éppen azt várod, hogy most végre téged vigyen valaki. „Miattad vagyok fáradt.” „Miattad nem vagyok boldog.” Ugyanezt mondja ő is, csak a saját szavaival.
Amíg nincs komoly önismereti munka egy kapcsolatban, addig bizony ez egy nagy veszélyforrás, hiszen mind a két fél csalódni fog. Mert nincs olyan ember, aki a te összes vágyadat képes beteljesíteni, és azt, amit te nem tudtál megoldani, megoldja helyetted. És te sem tudod ezt megtenni érte.
Mitől romlik el egy párkapcsolat?
Ritkán egyetlen nagy dologtól. Sokkal inkább attól, hogy a kép lassan elfakul, és megérkezik a valóság. Ilyenkor jellemzően ezek történnek:
- Csalódás: „Megváltozott.” Valójában ő nem változott meg… a kép fakult el, és most látjuk őt először.
- Harag és hibáztatás: nem adja meg, amit „kellene”. Pedig sosem ígérte, mi írtuk rá.
- Még több megfelelés: ha még jobban igyekszem, talán mégis olyan lesz. Itt veszíti el sok nő önmagát.
- A frusztráció vándorlása: mindketten a másikban keresik annak az okát, ami a saját régi hiányukból fakad.
- Az ismétlődő minta: új ember, ugyanaz a történet.
A kapcsolat ilyenkor gyakran azért romlik el, mert két ember helyett egy ember és egy kép élt együtt, és a valódi párunkat meg sem ismertük. Ahogy ő sem ismerhetett meg minket.
Ne vágyjak semmire? Mit kezdjek a vágyaimmal?
Dehogynem! Nem azt mondom, hogy ne tetsszen, ne legyen jó, ne vágyj. A vágyad iránytű, nem rendelés. Üzenet rólad, nem róla. Megmutatja, mi hiányzik az életedből, és mit szeretnél végre megkapni.
Ha azt veszed észre, hogy a biztonságot várod tőle, kérdezd meg magadtól: hol hiányzik ma a biztonság az életemből, és mit tehetek érte én? Ha azt, hogy végre lásson, kérdezd meg: én látom-e magamat?
Ehhez három lépcső vezet:
- Önismeret: észreveszem, mit raktam rá. „Ezt nem ő ígérte. Ezt én vártam… már nagyon régóta.”
- Önszeretet: amit tőle vártam, annak egy részét megadom magamnak. Figyelmet, pihenést, örömöt, biztonságot. „Én is vigyázhatok magamra úgy, ahogy másra vigyázok.”
- Saját lábon állás: érzelmileg, anyagilag és a döntéseimben is egész ember vagyok. Nem kell, hogy megmentsen… választhatom. „Nem szükségem van rád. Szeretlek, és választalak.”
Ami gyerekként elmaradt, azt érdemes elgyászolni, hogy végre elengedhesd a reményt, hogy valaki majd utólag megadja. A belső kislányt ma a felnőtt nő öleli meg. A társadtól pedig már azt kéred, hogy együtt éljetek… a régi hiányt a felnőtt éned gondozza.
Hogyan válasszak jól partnert?
Nincs tökéletes recept, de van néhány kapaszkodó, ami sokat segít:
- Adj időt. Az első hónapok a képé, utána jön az ember. Adj időt, hogy megismerd, ne csak megszeresd.
- Légy kíváncsi a valódi emberre. Ne azt keresd benne, akit vársz. Azt keresd, aki ő.
- Figyeld, mit érzel mellette. Izgalmat és szorongást, vagy nyugalmat? A biztonságos ember elsőre néha „unalmasnak” tűnik… mert a lelkünk a drámát ismeri, nem a nyugalmat.
- Kérj, ne várj el. A kérés tiszteli a másik szabadságát, az elvárás számlát nyit. Mondd ki, mire vágysz, és engedd, hogy ő is kimondja.
- Nézd meg a saját mintádat. Ha mindig ugyanaz a típus jön, akkor gyakran egy régi minta keres gyógyulást.
Öt kérdés, amit érdemes valóban feltenni az ismerkedés elején:
- Mi a célod a következő években?
- Mitől érzed jól magad?
- Hogyan képzeled a közös mindennapokat?
- Mi volt a legnehezebb az előző kapcsolatodban?
- Mit jelent neked a hűség?
Lehet jó egy kapcsolat, ha csak én dolgozom magamon?
Olyan ez, mint a tánc. Ha az egyik táncos más lépést tesz, a tánc már nem maradhat ugyanaz. A változás elindulhat attól, aki elkezdi a saját munkáját.
Nem arra kell várnod, hogy ő megváltozzon. Elég, ha te leteszed, amit ráraktál… és visszaadod neki, ami nem a tiéd.
Milyen az igazi társ?
Képzelj el két fát egymás mellett. Mindkettőnek saját gyökere van, saját talajból táplálkozik, és a koronájuk összeér. Ez a társ. Az illúzióban az egyik fa egy karóra támaszkodik, és ha a karó elmozdul, a fa is dől.
A saját lábon állás azt jelenti, hogy a gyökered a sajátod… és így tudsz igazán kapcsolódni. A másikban a társadat keresed, a hiányodat pedig magad gondozod.
Egy gyakorlat estére: a két oszlop
Végy elő egy lapot, és húzz rajta egy függőleges vonalat.
- A bal oszlopba írd: „Mit vártam tőle?” Gondolj egy mostani vagy korábbi kapcsolatodra, és írd le őszintén: figyelmet, biztonságot, hogy ő döntsön, hogy megvédjen, hogy boldoggá tegyen…
- A jobb oszlopba írd: „Ebből mit adhatok meg magamnak? Mit kérhetek kimondva? Mi az, ami csak az én feladatom?”
Ha kapcsolatban élsz, nyithatsz egy harmadik oszlopot is: „Mit vár tőlem ő? Ebből mi az, ami valóban az én feladatom, és mi az, ami az övé?”
Utána tedd a kezed a szívedre, vegyél egy mély levegőt, és érezd a talpad a földön. Mondd magadban: „Nem várok megmentőre. Én magam mellett állok. És innen tudok szeretni.”
Ha egy régi szerelem még mindig fáj, és nem tudod elengedni, erről itt írtam részletesen: Miért nem tudod elengedni őt, ha bántott is?
Olvasd el ezt is:
→ Szeretői viszony: miért vagyok mindig a harmadik?
→ Viszonzatlan szerelem: miért mindig abba szeretek bele, aki nem szeret viszont?
Ha egyedül nehéz
Vannak minták, amelyek mélyebbről jönnek, mint az a kapcsolat, amelyben éppen élsz. Ha úgy érzed, hogy ugyanaz a történet újra és újra visszatér, lehet, hogy a gyökerek üzennek. A Belső Otthon 7 alkalmas folyamatában ezekkel a gyökerekkel dolgozunk együtt, a családfád szintjén, lépésről lépésre. Ha pedig először azt szeretnéd látni, honnan jönnek a saját párkapcsolati mintáid, és mit hordoz ehhez a saját képleted, a Családfa Sorselemzés megmutatja a térképet. Személyesen Budapesten, Zuglóban vagy online.
Ha előbb csak magadra néznél: a Belső önismereti iránytű ingyenes önismereti kvíz pár perc alatt megmutatja, hol tartasz most a saját utadon. Kitöltöm a Belső önismereti iránytűt
Ha most magadra ismertél, írd meg nekem néhány mondatban. Személyesen olvasom el, és válaszolok.
Vidd magaddal a mottómat: A legmélyebb gödörből is van kiút. Innen szép győzni!
Szeretettel:
Magdi
