A belső utazás

Egy szép tavaszi napon kivágytam a természetbe, úgy döntöttem, kirándulok egyet. Felmentem hát a Pilisbe, a kedvenc forrásomhoz. Kulacsomba töltöttem a vizéből, arcot mostam, és tovább sétáltam az ösvényen. Az emelkedő erős volt, elkezdtem izzadni, izmaim megdolgoztak, tüdőm felfrissült, szellemem élénkebb lett, egóm megpihent. Élveztem a természet hangjait.

Jó félórás út után megpillantottam egy rétet, amelynek közepén egy óriási fa csalogatott, hogy menjek oda hozzá. Örömmel fogadtam a meghívását. Megöleltem, végigsimítottam kérges testét, illendően köszöntöttem. Csábított az érzés, hogy pihenjek meg az ős lombjai alatt. Két gyökér közé, akár egy öblös fotelba, leültem hát, a hátamat a törzsének támasztottam, és felnéztem az égre. A lombok zöldjén keresztül átláttam a magas ég kékjére.

Így gyönyörködtem egy darabig. Ahogy figyeltem, lelassult a légzésem. Mintha a farokcsontomból egy gyökér indult volna el a föld mélyébe. Figyeltem az útját lefelé: áthaladt a föld alatti patakokon, tavakon, egy mélyen rejtőző barlangon keresztül, a föld középpontja felé.

Ekkor már kívülről figyeltem a testem, és tudatomban megjelentek a nagyszüleim, az őseim és az ő őseik. Beszéltek hozzám. Elmondták, végtelenül büszkék rám, és mindannyian örülnek, hogy az életem az ő életük által valósulhatott meg.

Az életem az ő életük által valósulhatott meg.

Figyelmeztettek, figyeljek jobban a megérzéseimre, mert ezeket az égiek segítségül szánják. Legyek bátor kimondani az igazságot, mert ezzel hozzáteszek az emberek életéhez. Körülöttem éreztem a végtelen szeretetüket, erejüket, mellyel most is és mindig tápláltak. Azt is mondták, tartsak ki, hamarosan megismerkedem valakivel, aki által még teljesebb életet élhetek. Elbúcsúztak tőlem, és lassan távoztak.

Ekkor tudatom emelkedni kezdett, és a földet elhagyva egy fényes birodalom körvonalait vettem észre. Átjárt a fény és a szeretet érzése. Messziről csillagnak látszik, de egy világ, amelyben fényes lények fogadtak. Azt mondták, eddigi erőfeszítéseimmel, döntéseimmel és cselekedeteimmel kiérdemeltem, hogy egy magasabb szellemi mester kísérje további életem.

Azt mondták, ha visszatérek a testem tudatába, akkor is velem marad ez az új mester, és a fa tövében találok egy kristályt. Azt tartsam magamnál, és ha bizonytalan lennék, gondolatban tegyem fel a kérdésem: ők a mesteremen keresztül segítséget, választ küldenek. Mondták azt is, hogy minden válasz ott van bennem, csak rá kell találjak a saját módszeremre, hogy ezt meg is tudjam hallani, látni, érezni.

Végtelen szeretetet és hálát éreztem a csodás lények között. Kicsit vonakodtam, nem akaródzott búcsúzni, de tudtam, ez a kapcsolat örök, és ha akarok, bármikor visszatérhetek.

Kapcsolódó olvasmány: Meditáció és belső csend · Kezdd itt

Ha érdemesnek tartod, küldd tovább annak, akinek most szüksége lehet rá:

A legmélyebb gödörből is van kiút. Innen szép győzni!

Fanó Magdolna · fanomagdolna.hu

← Vissza az írásokhoz
Kérdésed van?
Írj nekem Messengeren, személyesen válaszolok.
Írj nekem