A szív, ha összetörik, akkor falat épít maga köré, hogy többet ne kelljen véreznie, hogy a testet még így is tovább tudja szolgálni. De valami fontos elszáll belőle: az öröm, a mosoly, a béke.
Aki összetörte, békében alszik, mély álomba merülve.
Ahhoz, hogy egy szív újra érezni tudjon, kell valaki, aki átlát a falon, aki lát téged és felemel, hogy lásd magad, ahogy te már rég nem tudod. Szükséges, hogy valaki lássa benned a fényt, amikor te magad húzod le magad, mert magadban élteted a múltad, és a bűntudatot, a fájdalmat választod.
Aki már előtted jár, mert megmentette magát. Aki vérzett és talpra állt.
Aki erősebb volt, mégis hiányolt valamit, mert a magányban sok része volt. Aki eljutott az önmaga szeretetéhez. Aki felvállalta, hogy ő a felelős az élete megváltoztatásáért!
Olyan társat keresett, aki megjárt sok csatát, sebesült lett, de nem hátrált, merte vállalni magát.
Valami feszíti mellkasom, valamitől nedves a szemem, így lett nekem is egy csodás kedvesem.
Vérben, fájdalomban születünk, de az élet szép! Ezt a szépséget merd felismerni, felvállalni, választani.
Mert amikor a földi utad majd befejezed, csak e szépséget érdemes magaddal vinned!
De ha még nem mered magadért szeretni magad, szeresd a szeretteid miatt azt, aki ma vagy!
Mert hatással vagy a világra, aki másban a jót meglátja, az érdemes a megváltásra.
Ha a te szíved is egy elmúlt szerelem köré épített falat, ezt is olvasd el: Miért nem tudod elengedni őt, ha bántott is?
Kapcsolódó olvasmány: Élet, elengedés, újjászületés · Kezdd itt
