Sokszor csak akkor értékelünk valamit, amikor már késő…
Miért nem becsüljük meg, amink van, amíg el nem veszítjük?
Sokan csak akkor jönnek rá, mit jelent az egészség, a szeretet, a szabad idő vagy a természet közelsége, amikor már késő. Addig természetesnek vesszük őket, azt hisszük, mindig lesz időnk. De közben az élet pereg. A pillanatok elillannak.
Miért élünk úgy, mintha örökké tartana minden?
Olyanok vagyunk, mint a hazardőrök. Várunk, halogatunk, elodázzuk a jelent, mintha a jövő garantált lenne. Pedig az élet nem próba, hanem maga az előadás. A jelen pillanatai sosem térnek vissza… mégis elpazaroljuk őket.
Miért rágódunk a múlton a jelen helyett?
Újra és újra lejátszunk magunkban fájó emlékeket: ki mit mondott, ki hogyan bántott meg, kinek nem feleltünk meg. És miközben a múltban élünk, nem vesszük észre, mi zajlik körülöttünk most, itt és most.
Miért nem látjuk, mi mindentünk van már most is?
Van két lábunk, amivel mehetünk.
Van szemünk, amivel nézhetjük a napfényt.
Van szívünk, ami dobog, és emberek, akik még mindig mellettünk állnak.
De mi inkább a hiányra koncentrálunk. Arra, ami nincs, amit még nem értünk el, ami másnak van. Így veszítjük el a valódi értékeket: a kapcsolatokat, az egészséget, a szeretteink közelségét.
Mitől távolodunk el leginkább, és miért fáj ez később annyira?
Ritka a kivétel…
- Nem vagy hálás a partneredért, aki biztonságot ad, mert az izgalmat keresed.
- Nem törődsz az egészségeddel, mert még nem érzed a hiányát.
- Nem öleled meg a szeretteidet, mert azt hiszed, lesz még rá idő.
- Nem hallgatod meg a természet hangját, mert túl zajos benned a világ.
- Nem tudod, mit akartál megvalósítani az életedben, mert épp a saját vágyaidat fojtod el.
- Nem törődsz a környezeted érzéseivel, mert a magadéval sem foglalkozol.
Nem érted, miért távolodik el a gyermeked, pedig már nem bírja tovább nézni a nyomorodat. Nem haragszik, csak menekül. És mire észrevennéd, hogy ő volt az egyik legnagyobb érték az életedben… lehet, hogy már késő lesz.
Mi történik, ha nem ébredünk rá időben?
Amit ma elmulasztasz, nem jön vissza holnap. Nem ölelheted meg újra azt, akit elhanyagoltál. Nem mondhatod ki újra azt, amit nem mondtál ki időben. Az élet nem minden lehetőséget ismétel.
Hogyan kezdheted el értékelni azt, amid van?
Állj meg. Nézz körül. Ne várd meg, hogy a veszteség tanítson meg a hálára.
- Nézd meg, ki van még melletted.
- Kérdezd meg magadtól: kinek nem mondtam el elégszer, hogy fontos nekem?
- Mi az, amit már most becsülhetnék, mielőtt elveszítem?
Egy kis gyakorlat estére: írj le három dolgot, ami ma jó volt. Holnap írj le újabb hármat. Egy hét múlva észre fogod venni, hogy a szemed már magától is keresi őket.
Miért fontos most cselekedni?
Ne csak akkor becsüld meg az életet, amikor már veszteséggel jár. Mert aki ma hálát érez, az holnapra is megőrzi a szívét.
Hogyan indulj el a változás útján?
A valódi változás belül kezdődik. Ha szeretnéd másként látni az életedet, ha eleged van az ismétlődő mintákból, ha vágysz az értelmesebb kapcsolódásra, akkor itt az idő, hogy válassz. Válaszd a belső fejlődést.
Ingyenes 5 napos önismereti kihívás: napi rövid, online alkalmakon nézzük meg együtt, mit mutat a saját képleted. Jelentkezem az ingyenes kihívásra
Családfa Sorselemzés: egy óra, személyesen Budapesten, Zuglóban vagy online, és a felvételt is megkapod. Kérem a sorselemzést
Ne várj a veszteségre. Kezdj el értéket teremteni. Magadban. Az életedben.
Ha a veszteség után nem tudod elengedni azt, aki elment, ebben a cikkben találsz kiutat: Miért nem tudod elengedni őt, ha bántott is?
Vidd magaddal a mottómat: A legmélyebb gödörből is van kiút. Innen szép győzni!
Szeretettel:
Magdi
Kapcsolódó olvasmány: Élet, elengedés, újjászületés · Kezdd itt
