Részlet a készülő Belső Otthon könyvből. Míra egyik élete a sok közül.
Van erő, amit nem tanulunk, hanem a vérünkben hozunk. Ez a történet egy női ágról szól, amelyben a gyógyító tudás anyáról lányra szállt, egészen addig, amíg egyszer el nem szakadt a lánc.
A gyógyító vérvonal
Míra igazi vadócnak született, kinn a természetben érezte otthon magát, a haja kócosan, keze maszatosan, és a virágokat nézte, a madarakat hallgatta. Mindig tudta, hogy van benne egy nagy energia, amit még nem tud irányítani. Sok élethelyzetben ez az energia kirobbant belőle, és a körülötte lévők nehezen tudták értelmezni. Akikben sötétség volt, azok, félelmükben el akarták ezt pusztítani, nem törődve azzal, hogy a lány gyenge teste mit bír ki. Sokszor kereste a társait, akik megértenék, akik vele egyenrangúak, akik kibírják mindazt, amit ő képvisel, de sorra morzsolódtak le róla azok a kapcsolataik, amik nem bírták tovább. Ettől ő nagyon szenvedett. Felnőve leginkább egy olyan társra vágyott, aki férfi testben hordozza az ő energiáinak a hasonmását. Hogy végre érezhesse a nyugalmat, megoszthassa tapasztalatait, érzéseit, és feloldódhasson az összetartozás élményében.
Sok évvel Míra születése előtt a barlangban két ember üldögélt a tűz körül. Az öregasszony, haja vékony hajfonatokba volt rendezve, és egy 7 év körüli kislány. A gyermek maszatos arcocskájából két nagy kék kerek szemecske ragyogott. Melengették átfázott csontjaikat, és várták a tavasz ébredését. Amikor kimehetnek végre a napsütésre, megszedhetik kosaraikat gyógyító növényekkel, azokat megszárítják, tinktúrákat, krémeket készítenek. Hogy a gyógyulni vágyókat segíthessék.
A kislány anyja könnyes, de büszke arccal adta át a kislányt Izsóp mama kérésére. Tudta, a családjuk egyik női tagja viszi tovább a tudást, amit az ő ükanyjuk hagyott hátra. És a család leány tagjaiból valaki rendelkezik az erővel, hogy e tudást tovább vigye. Most az ő kis Maya lánya kap beavatást, de ez azzal jár, hogy a világi élet helyett a világért élés lesz a jussa. Hideg patakban fog fürödni, források vizét issza, annyit eszik, ami épp szükséges, hogy teste és szelleme tiszta maradjon. Lemond a szerelem csodás élményéről, az anyaság tapasztalatáról, hogy mások gyermekeit gyógyíthassa. Viszont ismerni fogja a növények titkait, beszél az erdő szellemével, a fák tanítják, a madarak figyelmeztetik, a szél susogása üzeneteket hoz a számára. A föld őserőit ismerve tud tájékozódni, és a csillagokból érkező tudást továbbítja az embereknek.
Most ülnek a tűz mellett, és várják, hogy a barlangba végre bekandikáljon az első napsugár, és akkor kimennek a kis bekecseikben, a kötött harisnyában, a jól elkészített bocskorban, és a sáros földben megkeresik az első sarjadó gyógyfüveket. Gyűjtenek friss mohát, és a viharban letört ágakat behordják, hogy a tűz, az életet adó tűz tovább melegíthesse őket.
Izsóp mama barátságos, tiszta ráncokkal tarkított arcából meleg, tüzes tekintet nézett rá. Érezte nagyanyja minden szeretetét, de azt is, hogy ezek a szemek átvilágítják, átlátnak rajta. Szürke tömött hajfonatai lágyan omlottak vállára, korához képest rengeteg, dús haját minden fiatal lány megirigyelte volna. Egyenes, kissé szikár, mégis lágy termete arról árulkodott, nagyon szép leány lehetett.
A kislány megilletődve méregette a bölcs asszonyt. Messzi földről jártak hozzájuk emberek, asszonyok, hogy gyógyítsa meg őket. Kezéből olyan melegség áradt, hogy akire rátette, úgy érezte, tűz járja át a testét. Amikor az asszonyok szülni készültek, Izsóp mama vitte a főzeteit, és világra segítette a környék gyermekeit. Esténként a kis szalmazsákjukon, amit meleg szőrökkel borítottak, összebújva lefeküdtek, ilyenkor nem fájt annyira a búcsú az otthoniaktól. Béke biztonság töltötte el és kíváncsiság, mit fog itt átélni a rengeteg erdőben, az új barlangi otthonában. Fantáziáiban farkaskölykökkel játszadozott, és tündérekkel, erdei manókkal beszélgetett, így szenderedett el.
Míra már sok éve egyedül volt, szerelmei sorra elhagyták, egyik sem bizonyult elég erősnek, hogy terhét megoszthassa velük. Lassan belenyugodott, hogy ez az élet így fog eltelni. Sok gyermeke közül csak egynek született gyermeke, egy kislány, a kis Maja, aki a vulkánok erejét tudta mozgatni. Különös fogantatását, születését, érkezését Míra 6 holdtöltével előbb már megérezte. Elkészítette a kis pelenkákat, megvette a kislány első ruháit, és szíve minden szeretetével biztosította az érkező kis jövevényt, hogy ő itt lesz, fogadja, várja. A tanyán, ahol élt, gyűjtötte a gyógynövényeket, gyógyította a hozzá érkezőket, tanította a gyerekeket, picit máshogy, mint ősanyja, de ő is szerény életkörülmények közt, önmaga érdekeiről lemondva tette, amit ebben a zűrzavaros új világban tehetett. Fát ültetett a gyerekekkel, intette őket szépre, jóra, de a világ a fogyasztás és a technika oltárán minden értéket félredobni látszott.
Nagy hit kellett, hogy magában őrizze a látszat nélküli értékek fontosságát. Aggódva figyelte, hogy vesznek sorra az értékes lelkek ebben a kiismerhetetlennek tűnő világban, az emberek, családok hogyan veszítik el a valódi fonalat, ami segítené őket, hogy boldog, teljes életük lehessen. A nagy ricsajban, amit a média keltett, elhalkulni látszott a tiszta, csendes szó, hogy a valódi értékek fontossága. A kis Maja is az illúzió birodalmában ragadni látszott, mint ahogy ő is tudta magáról, hogy energiáit nem tudja jól élni. A női lánc valahol 2-3 generációval előbb megszakadt, az egyik ősanya meghalt korán, magára maradt gyerekeit mostohájuk elmarta a háztól, és így az ő anyja is árvaként született. Elgyengült, nem volt, aki védelmezze, tanítsa. Óriási ereje önmaga ellen fordult, és rombolt maga körül, hiába voltak a megérzései, saját démonjai, félelmei erősebben fogva tartották, és lassan felemésztették.
Így most Míra csak magában és a kis Maja erejében bízhatott, de aggódva figyelte a családi minták torzulásának következményeit. Amikor esténként imával fordult őseihez és a mindenhatóhoz, kérte, hogy gyógyítsák meg őket, és a szívében lévő szeretet melegségét tudja ismét az emberek javára fordítani. Ezen az áldott teliholdas éjszakán álmot látott. Egy barlangba szállt a lelke, és ott látott egy vékony öregasszonyt meg egy lánygyermeket egy tűz mellett. Nagy melegséget érzett… tudta, hogy köze van ehhez a két emberhez, látta a gyógyfüveket, a tégelyeket, és a szívében megértette, hogy ő ide tartozik, ehhez a tűzhöz. Hát szellemtestével letelepedett, és a négy szempár rámosolygott, jelezvén, teste nélkül is tudják érzékelni. Éjről éjre megjelent, és ők elkezdték átadni a tudásukat, Míra pedig szívta magába.
Nappal élte az átlagosnak tűnő életét, de készült, hogy amikor eljön az idők hívó szava, átadhassa a tudását mindazoknak, akik a segítségét kérik, és legfőképpen a következő gyógyítónak a kis Majának.
Mert elmondták neki azt, amit belül már érzett régen, hogy ez a világ elérkezett egy elkerülhetetlen összeomlás határára. Az emberek nem akarják a lelkük szavát hallgatni, ezért a fülükbe ricsajt engednek, szemüket elvakítják a képek, amik elszakítják őket a valóság észlelésétől. Ami megmarad ez után az összeomlás után, az már egy sokkal tudatosabb világ lesz, ahol ismét a valódi, egyszerű életmód segíti a benne élőket.
Ahol nagy szükség lesz a tisztánlátókra és a gyógyítókra….
Fanó Magdolna
Magadra ismersz?
- Érzed, hogy van benned egy nagy erő, amit nem tudsz hová tenni, és ami néha ellened fordul?
- Tudod, hol szakadt meg a gondoskodás a női ágon a családodban? Kit veszítettek el korán, kit neveltek idegenek?
- Kinek az erejét hordozod ma te, és kinek a félelmét?
Amit ma a saját életedben ismétlődni látsz, annak a gyökere sokszor ott van a családfádon, néhány nemzedékkel korábban. A Családfa Sorselemzésben ezt a láncot nézzük meg együtt: hol szakadt meg, és honnan meríthetsz újra erőt. Személyesen Budapesten, Zuglóban, vagy online.
A Családfa Sorselemzés →
Kilépés a parentifikált életből, a 7 alkalmas út →
Vidd magaddal a mottómat: A legmélyebb gödörből is van kiút. Innen szép győzni!
