Miért nem tudok jól szeretni?

Ma reggel csörgött a telefon. A lányom hangja más volt, mint szokott. Azt mondta: „Anya, most először éreztem, hogy szeretsz.”

Negyven éves. És ehhez évtizedek kellettek.

Nem tudtam azonnal mit mondani. Az első gondolatom az volt, hogy hát mindent megtettem… aztán láttam, hogy ez a gondolat nem visz előre. A mondata nem vád volt. Azt jelentette: valami eddig nem érkezett meg.

Ismerős érzés? Adsz, gondoskodsz, mégis úgy érzed, a szeretteid nem látják?

Mit szeretnénk valójában?

Mindannyian azt szeretnénk, hogy a szeretteink érezzék: fontosak vagyunk nekik. Hogy látjuk őket. Hogy értékesek. És azt is szeretnénk, hogy ugyanez az érzés a saját életünkben is jelen legyen, ne csak a másik felé áradjon.

A szeretet tehát nem csak adás. Akkor teljes, ha a másik meg is éli.

Miért nem érkezik meg a szeretet?

Sok esetben azért, mert a hiányból és a stresszből élünk. Aki hiányban él, a hiányt látja meg először. A természetes jót észre sem veszi: a gondoskodást, a jelenlétet, a meleg vacsorát, a „hogy vagy?” kérdést. Ha ehhez neheztelés is társul, a legjobb szándékú gesztus is elakad.

Transzgenerációs minták és a családi sebek

A kapcsolatainkon keresztül sok esetben azokat a dolgokat oldjuk meg, amelyeket a családunkból hoztunk. A gyerekkori mondatok, a családi szerepek és a néma fájdalmak évtizedekkel később is ott élhetnek. Ezért a módszeremben nem csak a mai történéseket nézzük, hanem azt is, mi érkezett a családba korábban.

Lehet, hogy a gyerekkori érzés, a „nekem nem jut elég”, később is működik, még akkor is, ha a szülő gondoskodott. A szülő sok mindent jól csinált, és a gyerek érzése mégis valódi. A két dolog egyszerre igaz.

Nekem sem volt jó mintám

Ezt nyíltan vállalom: nekem sem volt jó mintám a szeretet megélésére. Nekem is meg kellett tanulnom, és nem egyik napról a másikra jutottam el oda, hogy egy ilyen telefonhívás megérkezhessen.

Az út az volt, hogy észrevettem a saját önzésemet, a saját kis világom védelmét. Felismertem, hogy a gyerekemnek azt az érzést kell adnom, hogy fontos, és hogy előrébb való, mint az, hogy a magam kis világát építgessem. Ez nem egyetlen döntés volt, hanem sok apró változtatás, amelyek egymásra épültek.

Felismerés: nem azt adtam, amire szükségük volt

Számtalan kapcsolati válság után ugyanazt a kérdést tettem fel: nem érzi, nem tudja, hogy szeretem? Belül mennyi szeretetérzés van bennem, és mégsem ér célba.

Idővel megláttam a valódi okot. Nem azt adtam, amire a másiknak szüksége volt. Abból indultam ki, hogy én minek örülnék, és mit szeretnék kapni, és ahhoz igazítottam a gesztusaimat. Ez nyilvánvaló tévedés volt, és az élet nem így működik.

A szeretet nem attól lesz szeretet, hogy szívből jön. Akkor lesz szeretet, ha a másik szükségletéhez érkezik meg.

Kapcsolati karma és a karmatisztítás

A karmatisztítási módszerem lényege nem az elmélet, hanem a gyakorlat. Nem mantrákat mondogatunk, és nem pózokat veszünk fel. A hibáinkat javítjuk ki, cselekedettel, a másik iránti tettekkel, szolgálatként. Ez szerintem a valódi karmatisztítás.

A kapcsolati karma lényege, hogy a résztvevők sebeket hoznak egymás felé. Ezek a sebek a kapcsolatokban, egymás iránt elkövetett hibákban, sérülésekben öltenek formát. Úgy gondolom, hogy azért találkozunk újra és újra ugyanazokkal az emberekkel, hogy ezeket a sebeket begyógyítsuk.

Ha ezt nem vesszük komolyan, a találkozások ismétlődnek, akár egy következő életben is, míg rá nem jövünk arra a problémára, amelyet ez a kapcsolat jelez. Ezért a feladat nem a másik megváltoztatása, hanem annak felismerése, mit tükröz vissza rólunk a kapcsolat.

A karmatisztítás a mindennapi tudatosítás része: figyelni a saját gondolatainkat, félelmeinket, vágyainkat, és látni, mi működtet bennünk. Az árnyékunkat is egyre tisztábban látjuk: mitől félünk, mit akarunk kontrollálni, mit akarunk másokkal elhitetni, és hol akarunk áltatni.

A megbánás fontos része a folyamatnak, de nem vezet önostorozáshoz. Nem arról van szó, hogy hamut szórunk a fejünkre. Arról van szó, hogy változtatunk azon a magatartáson, amelyet helytelennek látunk. A tisztítás akkor teljes, amikor a változás a kapcsolatban is megérkezik.

Ez a mérce: addig javítok, amíg a szeretteim meg nem érzik, hogy szeretem őket. Ha ők is érzik, és én is elégedett vagyok az eredménnyel, akkor a folyamat jól halad.

Önismeret nem hétvégi program

Sokan úgy képzelik, hogy az önismeret egy workshop, és utána hazamegyünk, és megvan. Pedig az önismeret folyamatos.

Minden pillanatban, ami megérkezik az életünkbe, átvilágíthatjuk: mi indult be bennem, miért reagáltam így, mi a tanulság. Ez a rendszeres átvilágítás teszi valóságossá a fejlődést.

Ugyanez érvényes a rezilienciára is. Sokat beszélünk arról, hogy ellenállóak legyünk, de a reziliencia csak akkor lesz valódi, ha magunkra is alkalmazzuk a tudást. Ha mindig másokat akarunk megváltoztatni, másokat akarunk kontrollálni, akkor a saját életünket nem tudjuk jól élni, és a saját dolgainkat sem tudjuk kijavítani.

Ez jelenti a felnőtté válást is. Akkor érkezünk meg, amikor már nem a másiktól várjuk a változást, hanem a saját életünk felelősségét vállaljuk.

Az emberi kapcsolatok tükre

Ez az önismeret nem az egóról szól. Nem arról, hogy kifelé mutassunk valakit, vagy hogy a közösségi médiában szép képet alkossunk magunkról. A kérdés egyszerűbb és nehezebb: milyenek az emberi kapcsolataim?

A kapcsolatok tudnak egyedül rávilágítani arra, hogyan éltem. Ahol a szeretteim nem érzik a szeretetemet, ott van a tükör. Ott látszik meg, hol állok még a saját sötétségemmel szemben, és hol mondok magamnak mesét.

Az egyensúly: szülő, gyerek és önmagam

Ez az egyensúly nagyon érzékeny, és mindannyiunknak magunkban kell megtalálnunk. Jó szülőnek lenni úgy, hogy közben magunkhoz is jók vagyunk. Jó gyereke lenni a saját szüleinknek úgy, hogy nem adjuk fel magunkat, és nem mondunk le magunkról.

Ehhez mindig az érzéseinkre kell figyelni, és az őszinte belső világunkat folyamatosan megfigyelni: mikor, mit, hogyan és miért tettem.

Jól szeretni: az egészséges arány

Aki ki van merülve, nem tud másoknak adni. Ha magunkat elhanyagoljuk, a környezetünk igényeit sem tudjuk jól kielégíteni.

A jól szeretés két irányban működik. Gondoskodunk a saját szükségletünkről, és közben észrevesszük a szeretteink igényét. Ez nem önzés, hanem a szeretet tartós formája.

A jelzéseket pedig érdemes komolyan venni. Ha valaki a családunkból azt mondja, hogy nem érzi a szeretetet, az nem hálátlanság. Konkrét kérdést kapunk: mire van szükséged most tőlem? Ez a kérdés ad lehetőséget a változásra. Ha a saját képünket védjük, a kapcsolat ott marad, ahol volt.

A hitvallásom: közösség és család

Ezt a szemléletet nem csak a szavaimban képviselem. A közösségemben, a klubrendszerben, a csoportos alkalmakon és a személyes kísérésben is ugyanezt teszem: az emberekért mindent megteszek, ahogy a családunkért is mindent meg kell tenni.

A közösség is kapcsolat. Ott is ugyanaz a kérdés: milyen vagyok a másikkal? Észreveszem-e, mire van szüksége? Tudok-e úgy adni, hogy közben magamra is figyelek? A klub és a csoport azért létezik, hogy ezt a tükröt együtt nézhessük, és közösen lépjünk tovább.

Ez a hitvallásom: a jól szeretés nem egy alkalom, hanem a mindennapok tettei, otthon és a közösségben egyaránt.

Amit a klubban látok

Látom, ahogy a klubban megérkeznek a csoporttagok. A mindennapok terhétől elfáradtak, és sokan már szinte élni sincs kedvük. Aztán elindul a beszélgetés. Viccesen, öniróniával, mindenféle dologgal, de együtt. Látom, ahogy egymás után derülnek fel az arcok, jönnek az első mosolyok, és kicsit kisimulnak a vonások.

A találkozó végére feltöltött állapotban fejezik be a napjukat. Ez számomra nagyon nagy érték. Hálás vagyok érte, hogy azon a napon valamit adhattam nekik: valamit, ami segített könnyebben elviselni a nehézségeket, és ami erőt ad ahhoz, hogy megoldják mindazt, ami most éppen nehéz az életükben.

Három lépés, amelyet ma elkezdhetsz

1. Kérdezz, és ne magyarázkodj. Kérdezd meg: „Mi az, ami most a legjobban hiányzik neked tőlem?” Figyelj a válaszra, és ne azonnal a saját igazadat keresd.

2. Tölts fel magad, mielőtt adnál. Napi tíz perc csend, egy séta, egy valódi pihenés. Ez nem a szeretet elvonása, hanem az előfeltétele.

3. Figyeld meg a saját mintáidat. Esténként írj le három dolgot, amit ma kaptál vagy adtál, és egy dolgot, ami felkavart, félelmet vagy vágyat ébresztett. Amire figyelmet fordítunk, az nő, és a hiány helyett a meglévő jó kezd erősödni.

Tarts önvizsgálatot

Kiben van ma neheztelés, és kiben van természetes jó, amit eddig észre sem vettél? Melyik kapcsolatodban ismétlődik ugyanaz a fájdalom, és mit tükröz ez rólad?

Nem kell ma minden választ megtalálnod. Elég, ha elkezded észrevenni a különbséget a hiány és a jó között.

A legmélyebb gödörből is van kiút. Innen szép győzni!

 

Ha érdemesnek tartod, küldd tovább annak, akinek most szüksége lehet rá:

A legmélyebb gödörből is van kiút. Innen szép győzni!

Fanó Magdolna · fanomagdolna.hu

← Vissza az írásokhoz
Kérdésed van?
Írj nekem Messengeren, személyesen válaszolok.
Írj nekem