Reggel te ébredsz elsőnek. Napközben dolgozol, intézed a családot, a szülőket, a barátnőd gondját. Este még bevásárolsz, főzöl, kikérdezed a leckét, és amikor végre leülnél, eszedbe jut, hogy holnapra még valami kell. Ha megkérdezik, azt mondod: jól vagyok. Közben valahol mélyen már nagyon régóta fáradt vagy.
Emlékszel a kecskemama történetére? Az anya otthon hagyja a gyermekeit… és jön a farkas. Gyerekként mindannyian ismertük. Ma sokszor úgy érzem, a mesének új változata él velünk: a nő annyi helyen van egyszerre, hogy a saját otthonából, a saját életéből távolodik el a legjobban.
Ebben a cikkben azokra a kérdésekre válaszolok, amelyeket ilyenkor a legtöbben feltesznek maguknak.
Miért vagyok mindig fáradt, pedig mindent megoldok?
Mert a megoldás is energia. Az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb illúziója, hogy a nő akkor szabad, ha mindent megtehet: ha bizonyítja a rátermettségét a munkában, ha sikeres vállalkozó lesz. Hogy akkor teljes, ha egyszerre anya, szerető, üzletasszony, tanuló, vezető, gyógyító és megváltó. És ha mindezt mosolyogva teszi, akkor sikeres.
Valahol útközben azonban a nő elfárad. A fáradtság évek alatt gyűlik, csendben. Egy test és egy lélek ennyi szerepet sokáig nem tud egyszerre vinni.
Miért érzem úgy, hogy nem lehetek gyenge?
Mert az egyenlőség jelszavával együtt sok nő elvesztette az engedélyt a gyengeségre.
Már nem lehet csak anya, mert „akkor ugye nem dolgozik”. Nem lehet otthon, mert „akkor lemarad”. Nem lehet csendben, mert „akkor értéktelen”.
Így születik meg az a nő, aki már nem szabad, csak teljesít. Aki nem él, csak bizonyít. Kívülről erős, belül pedig egy kislány cipeli a terheket, és ma is magára vállal mindent, amit valakinek meg kell oldania.
Mi történik ilyenkor a párkapcsolattal?
A férfi közben néz, és nem érti. Mihez kezdjen egy nővel, akinek nincs szüksége rá? Aki mindent megold előle, és akiben egyre inkább versenytársat lát, mint társat.
A kapcsolat lassan elveszíti azt a láthatatlan szövetséget, ami mindig is a lényege volt: az egymásra utaltságot, a bizalmat, a kölcsönös teremtést. Két ember él egy fedél alatt, és mindkettő magányos.
Mit tanulnak ebből a gyerekeink?
A gyerekek figyelnek, és abból tanulnak, ahogy élünk.
A kislány megtanulja, hogy az érték az elismerésben van, nem az ölelésben. Felnő, és ugyanígy bizonyítani fog.
A kisfiú azt látja, hogy az anya a gürigép, aki mindent megold, tehát neki nincs felelőssége. És ebből pontosan olyan emberek válnak, amilyenekkel ma a mindennapjainkban találkozunk.
Így nő fel egy generáció, amely ismeri a „siker” szót, de a boldog családi otthon érzését már nem.
Akkor mondjak le a munkáról, a céljaimról?
Szó sincs róla. A nő szabadsága abban rejlik, hogy választhat. Hogy tud nemet mondani a külső elvárásokra, és igent önmagára, a női természetére, a ritmusára, a családra, az életre.
Dolgozhatsz, építhetsz, vezethetsz. A kérdés az, hogy kinek a hangja szól benned, amikor döntesz: a tiéd, vagy azé a kislányé, aki azt hiszi, csak akkor szeretik, ha mindent bír.
Hogyan találok vissza önmagamhoz?
Néhány lépés, ami sokat segít:
- Vedd észre, mit viszel helyette. Írd le egy héten át, mi az, amit „úgyis te csinálsz meg”. Mellé írd oda, kié lenne valójában ez a feladat.
- Adj vissza egy dolgot. Egyetlen feladatot ezen a héten. A párodnak, a gyerekednek, a kollégádnak. És hagyd, hogy a maga módján csinálja.
- Kérj. Kimondva, egyszerűen: „Most szükségem van rád.” Ez az a mondat, amit a legnehezebb kimondani, és ami a legtöbbet változtat.
- Adj magadnak egy órát. Hetente egyet, ami csak a tiéd. Pihenésre, csendre, örömre. Ez a te otthonod első szobája.
- Nézd meg a mintát. Honnan hozod, hogy neked kell mindent vinned? Ki vitte így előtted a családodban?
Mit kapok, ha már nem akarok mindent?
A valódi emancipáció a női lélek visszatérése önmagához. Mert az a nő, aki már nem akar mindent, végre megkaphatja azt, amire mindig is vágyott: szeretetet, békét és önazonosságot.
A párod újra a társad lehet. A gyerekeid egy nyugodtabb anyát látnak. Te pedig egy este hazaérsz, és érzed, hogy otthon vagy… először saját magadban.
Olvasd el ezt is:
→ Tölgyfa (Oak): amikor gyengének mutatkozni nem fér bele
→ Szilfa (Elm): amikor egyszerre túl sok lesz minden
Ha egyedül nehéz
A mindent vivő női minta sokszor nemzedékek óta öröklődik a családban. Ha szeretnéd látni, honnan jön nálad, és mi a következő lépésed, két úton indulhatsz el:
Ingyenes 5 napos önismereti kihívás: napi rövid, online alkalmakon nézzük meg együtt, mit mutat a saját képleted. Jelentkezem az ingyenes kihívásra
Családfa Sorselemzés: egy óra, személyesen Budapesten, Zuglóban vagy online, és a felvételt is megkapod. Kérem a sorselemzést
Ha a gyökereknél dolgoznál vele: a Belső Otthon 7 alkalmas folyamatában lépésről lépésre teszed le azt, amit kislányként vettél a válladra, és ma is cipelsz. Megnézem a Kilépés a parentifikált életből folyamatot
Ha most magadra ismertél, írd meg nekem néhány mondatban. Személyesen olvasom el, és válaszolok.
Vidd magaddal a mottómat: A legmélyebb gödörből is van kiút. Innen szép győzni!
Szeretettel:
Magdi
