A hűtlen kedves

Azt mondtad vége, nincs a lelked már benne.
Mihez kezdjek ezzel, hogy is lenne vége?
Naponta újra élem a szerelmes reggelt,
a szerelmes éjjelt, az ölelésed,
az ölelésem, ahogy összeolvadt testünk,
és mi ketten a mámoré lettünk.

❦

Az összebújós esték, a forró éjszakák,
madárdalos hajnal, mi még ébren talált.
Csak elbódultunk kicsit, csak megpihent a testünk,
de betelni egymással nem sikerült nekünk.
Újra és újra sóvárogva lestük, mikor lehetünk újra együtt.
És mégis kikezdte a baj, ezt a szerelmes házat,
adott gondot, bajt, nem egyet, százat.

❦

Azt hittem erősebb a jó akarat,
mely megtartja ilyenkor a párokat.
Az erő mely összehozott minket,
több reménnyel kecsegtetett!
Elmentél, mert itt lenni nem tudtál,
kívántam, bár maradnál.
Ha már nem, hát visszajönnél,
és úgy, vagy jobban is szeretnél!

❦

Más útra léptél, nem is értem hogyan,
hogyan mondtál le mindenről… Komolyan!
Te elhitted, hogy külön leszünk?
Hogy egymás szemébe nem nézhetünk?
Hogy más hajol feléd reggelente?
Más cirógat, éjjelente?
Elhitted, hogy jobb a semmi…
Mert az üres, attól nem kell félni.

❦

Mit tehetnék, hogy győzhetek?
Ellened már nem tehetek.
Akaratod parancsolat,
széttörte minden álmunkat.
Eltávolodunk ezen a földtekén,
majd újra találkozunk, egy másik világ tengerén.

❦

Ha újból összehoz a sors egy másik nap alatt,
ne félj szeretni, add át magadat.
Én megtartalak addig a szívemben,
felismerlek akár egy sötét erdőben.
Mert dobbanni és élni fog odabenn,
a most elhagyott szerelem!
Elviszlek hát a szívemben,
viszlát egy másik életben!

Kapcsolódó olvasmány: Novellák és történetek · Kezdd itt

Ha érdemesnek tartod, küldd tovább annak, akinek most szüksége lehet rá:

A legmélyebb gödörből is van kiút. Innen szép győzni!

Fanó Magdolna · fanomagdolna.hu

← Vissza az írásokhoz
Kérdésed van?
Írj nekem Messengeren, személyesen válaszolok.
Írj nekem