A szerzetesek megvizsgálták az összes anyagot, a köveket, a fémeket, elmélyedtek az alkímiában, vizsgálták a csillagok állását, keresték az összefüggéseket, és fokozatosan felismerték: a teremtett világ esszenciája minden élő anyagban megtalálható. A kisvirágtól az állatokig, az egymás iránti cselekedetekben, a hegyek gyomrában, a tó tükrében, a napsugárban… minden élő hordozza a Teremtő szeretetét. Ez a szeretet tükröződik vissza, és köti össze a mindenség egyes tagjait. Ez a testvériség, ami összefogja a világot, és tagjait beolvasztja a végtelen szeretet áramába.

Ezt a felismerést kötelességüknek tartották megosztani és terjeszteni, hogy a tudás egy jobb világot teremthessen. Elindultak hát, hogy visszatérjenek szülőföldjükre, és mindegyikük a saját hazájában segíthesse az embereket és a világ szebbé tételét.

A hír gyorsan terjedt, és az akkori uralkodó is tudomást szerzett az eredményekről. Természetesen magáénak akarta a tudást és a hatalmat. Így elkezdte tűzön-vízen keresztül hajszolni és kutatni a szerzetesek nyomát. Akit megtalált, azt börtönbe vetette, és különféle kínzásokkal vallatni kezdte.

Szerencsére nem talált meg minden szerzetest. Még keresték őket, de a szerzetesek szájhagyomány útján továbbadták a tudásukat. Így már nemcsak az ő birtokukban volt, hanem egyik ember adta át a másiknak… ahogy hallotta, úgy adta tovább.

(Folytatása hamarosan következik…)

Fanó Magdolna